Késő délután a mögöttem lévő szekrényből tompa zörgést hallottam, ott ahol a pergető cuccaim vannak. Megfordultam a székkel, kinyitottam és rámdőlt az ultra lightes pergető botom…..
Kinéztem az ablakon, a nap még fent volt, van még kb. két és fél - három órám sötétedésig, úgy is szinte egész nap a gép előtt voltam, kicsit mozogni kellene, gondoltam. A pergető botom is “menni” szeretne, Beutól is megkaptam a “felszállási engedélyt”, így hát irány a csatorna part.
Kifelé menet közben, még nem döntöttem el, hogy a nagyobb csatornára menjek, vagy a kisebbre? A kisebb csatornán vajon mennyire jött már fel a növény, tudok-e még pergetni? Ez járt a fejemben….
Végül a nagyobb csatorna hídján áthaladva, csak a kisebb csatornát választottam. Megérkezve tapasztaltam, hogy már jön fel szépen a vízi növényzet, de tudok még pergetni itt - ott és a parton legalább sétálok pár kilómétert. A fácánok, vadnyulak ismét körülöttem kiabáltak, rohangáltak és egy őzike is bárgyun nézett rám, hogy mit keresek itt.
A csatornával kapcsolatban jó volt a választásom, öt akcióig jutottam, ebből két szép csukát és egy sügeret meg is tudtam fogni és sétáltam is egy jót. A halacskák visszakerültek lakhelyükre és két természetben eltöltött óra után, én is hazaautóztam boldogan.
