Zömében a versenyekre tudtam időt szakítani két kisgyermek édesapjaként. Múlthéten azonban kimenőt kaptam a kollégáktól és a családtól egy kicsi feltöltődésre szeretett vizemre a Tisza-tóra.
Jól esett csak úgy vízen lenni, csónakázni és tényleg a természetet figyelni. Horgászatom rendkívül jól sikerült, számtalan köves, kisebb nemes mellett, temérdek balin tette remekké a napomat.
Ebben az időszakban nagyon sokat lehet belőlük fogni, de nem illő célzottan rájuk horgászni, végtelenségig fogni őket.
Amikor úgy gondoltam fogni kellene csukát és sügéret, mindkettő második dobásra tiszteletét tette egy közös képre.
Elkönyveltem magamban, kár volt otthon hagyni a harcsázó botot, már csak az hiányzott volna a ragadozó fauanából. Ne legyen telhetetlen az ember, nyugtattam magam.
Jó volt újra egy olyan napot csónakban tölteni,amikor van időd figyelni a természetet, megcsodálni a halakat, mely valóban az ember lelkét melengeti és számomra a horgászat valódi értelmét jelenti.
Köszönöm Tisza-tó!
